-Anya! Anya mikor érünk már oda?-kérdezte Lynette bekötve a magasító ülésen ,a bátyja mellett. Felton megforgatta a szemeit,majd kishúgára nézett. Világéletében-ami csak tizenöt év volt-utálta ha valaki nyafog és Lyn pont ezt tette már egy órája. Az út hosszú volt Holmes Chapelből Coventrybe,ahol egy délutánt akart eltölteni a Haunter család. Minden hónap tizedikén ellátogattak oda. Ott volt az édesapjuk szüleinek a sírja és ezt a kellemetlen látogatást összekötötték egy kellemes sétával, fagylalt evéssel vagy egy korai egészségtelen vacsorával. Lyn szeretett ott lenni,mert azt az érzést kelltette ez az egész,mintha nem lehetne nagyobb baja az életben csak,hogy mikor állnak végre meg pisilni. Felton már komolyabban fogta fel a dolgokat,de ő is szerettet együtt lennie a családjával,még ha az a hisztis kishúgával is járt,mert ezen az apró kis dolgon kívül imádta. Kedves volt és aranyos,bár tizenkét éves felfogása eléggé felnőttes volt és ezt szerette benne a legjobban. Olyanokat tudott vele megbeszélni amit mással nem. Miért? Mert ő meghallgatta és nem cseszte le semmiért,mert vagy nem érezte át vagy mert nem tudott mit mondani a sztorijaira.
-Gyerekek mindjárt ott vagyunk-válaszolt az édesapjuk,de az a mindjárt még egy félórát takart viszont Felton már nem akart belekötni a szüleibe.
-Anya el kell mennem wc-re.
-Tizenkét éves vagy,de soha nem fogod megtanulni,hogy mielőtt elmész otthonról elvégezd a dolgodat-sóhajtott az édesanya. Lyn megforgatta a szemeit,majd vigyorogva bátyára nézett. Igazából már rég több esze volt ennél és ezt mutatta az is,hogy sosem kellett neki pisilnie,csak a bátyát imádta idesegíteni ezzel. „Legalább egy hónapban egyszer had én legyek a rossz testvér.”- futott át Lynette agyán,majd kicsit előrébb hajolt ,hogy édesapja vállát megkocogtassa.
-Megállunk ott ahol szoktunk apu?
-Kislányom nemsokára ott vagyunk,hadd ne keljen csak ez miatt leállítanom az autót-sóhajtott,de azért egy pillantást vetett a visszapillantó tükörből Lynre. A lány aprót bólintott és elkönyvelte,hogy ez nem jött be. Négy év után először. Megalázottan dőlt vissza a helyén,majd lehunyva szemeit kezdett dúdolni egy ismerős számot.
-Ez a Total eclipse of the heart?-kérdezte meglepődötten az édesanyja,miszerint ez volt a kedvenc száma. Régen a férje erre a számra kérte meg a kezét és ahányszor meghallotta csak az a pillanat jutott eszébe. Elmosolyodott lánya kiskoncertjén,majd küldött neki egy levegő puszit és visszafordult előre. Férje megdöbbent arcával találta szembe magát és először nem tudta mire fel,majd előre kapva a tekintetét meglátta az út közepén és előttük összeütközött autókat és innen már csak az lebegett a szeme előtt,hogy csak a gyerekei meneküljenek meg...
